2008/07/03

Három krimi

A linkeket rendezgetve feltűnt, hogy áprilisban három krimit is olvastam az Európa Kiadó egységes fekete-fehér előlappal megjelentetett sorozatából (most látom, Fekete sorozat a neve). Érdekes módon mindhárom könyvet valamikor 12-13 éves koromban olvastam először, és már akkor is nagyon tetszettek. Most persze beszélhetnénk arról, hogy egy ekkora gyekeknek hogyan kerülhet olyan könyv a kezében, amiben gyilkosságok szerepelnek, de csak annyit tudnék mondani, hogy egyrészt mindig is komoly gyerek voltam, másrészt, ekkorra a jelentős mennyiségű családi könyvtár elég nagy részét kiolvastam már, szóval egyszerűen csak ezek is sorra kerültek.

A krimit az emberek többsége szereti valamilyen formában. Talán maga a feladvány is elég lehet, hogy elolvassunk egy jó krimit, de ugyanúgy az az izgalom, amit akkor érezhetünk, ha tényleg bele tudjuk élni magunkat, majd a végén a megnyugvás, hogy győzött az igazság.

Ahogy egyes gyilkosságok brutalitására gondolok (elég elolvsani P.D. James regényének ismertetőjét), még azt is megkockáztatom, hogy talán a bennünk rejlő ösztönös gyilkos (ugye, ugye az ősember bennünk él) is teret kap.

Íme pár szó a könyvekről, leginkább csak nagy vonalakban, mert nem szeretném elárulni a megoldást:)

P.D. James: A hulla csónakon érkezett (Unnatural Causes - 1967)

"A kéz nélküli holttest egy kis vitorlás dingi fenekén hevert; a suffolki partról jól látszott a sodródó csónak. Középkorú férfi hullája volt, takaros kis tetem, sötét csíkos öltönyben, amely éppolyan hibátlanul simult a halott vézna testére, ahogy annak idején rászabták... A halott megmerevedett lábát beékelték a hajógerenda két oldalán lévő résbe, alsókarját pedig az evezőpadra helyezték. Mindkét kezét csuklóból csapták le. Alig volt vérnyom... A jobb kezet hibátlanul szelték le, az orsócsont ívelt vége fehéren fénylett; a balt viszont elügyetlenkedték: a csont egyenetlen szilákjai hegyes tűként bújtak elő a visszahúzódott hús alól... Akár valami kihajított játékszer, úgy himbálózott a csaknem üres tengeren a dingi..." A szabadságon lévő Adam Dalgliesh főfelügyelőnek muszáj akcióba lépnie..."

P.D. James-szel először a Szörnyűségek szép szigete (The Skull Beneath the Skin) című krimi révén ismerkedtem meg. Abban a könyvben többször is feltűnt, mellékszerepben, a markáns jellemű Adam Dalgliesh, a Scotland Yard felügyelője is - emlékszem nagyon szimpatikusnak találtam egyenes, egyszerű jellemét.

Itt viszont már ő "uralja" a történetet, hiszen bár pihenni (és felemás kapcsolatán töprengeni) indult nagynénjéhez Suffolkba, mégis hirtelen egy, majd még egy gyilkosság is történik a környéken, ráadásul elég különös körülmények mellett. A jelek több irányba mutatnak, még saját nagynénje is gyanúba kerül, ráadásul nem is Dalgliesh vezeti a nyomozást, hanem egy helyi erő, ami még tovább nehezíti felügyelőnk jelenlétét.

Természetesen nem P.D. James-ről és Adam Dalgliesh-ről lenne szó, ha végül nem oldódna meg az krimi író és testvérének halála. Természetesen az a gyilkos, akire a legkevésbé gondolnánk.


Edgar Wallace: Hét lakat alatt (The Door with Seven Locks - 1926)

"A fiatalon nyugalomba vonulni készülő Dick Martin, a Scotland Yard felügyelőhelyettese nem gondolta volna, hogy utolsó két feladatával milyen szörnyű eseménysorozatot indít el. Elő kellett állítania Lew Pheeneyt, a híres bankrablót, és utána kellett járnia egy közkönyvtárból ellopott kötetnek. Lew Pheeneyt, aki ártatlannak bizonyult, de egy másik ügyben vallomást készült tenni, Martin saját lakásán gyilkolták meg, az ellopott könyv révén pedig a derék felügyelőhelyettes megismerkedett Miss Sybil Landsdownnal, azzal a szép ifjú könyvtáros hölggyel, akit azután majd a végveszélyből kell kimentenie. A vérfagyasztó történetben fontos szerepet játszik még egy gonosz orvostudor, egy szélhámos jogi doktor, egy rejtélyes, előkerülni nem akaró angol főúr és egy vagy két szörnyalak is. Aki pedig megteremtette őket - Edgar Wallace angol újság-, dráma- és regényíró 1875-től 1932-ig élt, volt kifutófiú, újságárus, nyomdász, cipész, halász, katona, viszonylag rövid életében százharminc bűnügyi és kalandregényt, valamint tizenhét színdarabot írt."

Dick Martin, számomra, némileg hasonló jelleget mutat az előzőekben méltatott Dalgliesh felügyelővel, gondolom nem véletlenül, mindketten a higgadt és profi angol felügyelő (és persze férfi) megtestesítői.

Edgar Wallace azért jól megtréfált ezzel a szereplővel, mert bár tudom, hogy úgy indult a történet, hogy visszavonul a szakmától, mégis egy-két történetet még el tudtam volna olvasni vele.

A történet egy hét lakattal, és az ahhoz tartozó hét kulccsal, záródó titokról rántja le a leplet. Főszereplőink egyszer-kétszer életveszélyes helyzetbe is keverednek, amely nem csoda, hiszen kiderül, hogy a tett elkövetőinek bőven van mit veszíteniük.

A rejtély megoldása után a könyv egy másik hepiendet is sejtet, hiszen Dick Martin és a bájos Sybil Landsdown alaposan összemelegedtek az események alatt. Talán éppen a boldog házasélet az, amit Wallace számukra elképzelt, ezért nincsenek további kalandok.


Gaston Leroux: A sárga szoba titka (Le mystere de la chambre jaune - 1907)

"Rejtélyes gyilkosság kísérlet tartja izgalomban Párizs közvéleményét. Meg akarták gyilkolni egy vidéki udvarházban a híres és nevezetes Stangerson professzor gyönyörűszép lányát, aki párjával tíz év óta kutatásokat folytat az anyag felbomlásával kapcsolatban. Megindul a nyomozás, megjelenik a helyszínen az író is a zseniális rendőrriporter. Rouletabille társaságában, de természetesen a helyszínen nyomoz a francia bűnűgyi rendőrség mesterdetektívje is. Gyanúba keveredik egy csomó ember, de senki sem tudja megfejteni a gyilkossági kísérlet legnagyobb rejtélyét: hogyan tudott a gyilkos egy tökéletesen zárt szobából eltűnni? És a kérdések egyre szaporodnak: miért akarták meggyilkolni a híres tudós lányát? Ki lehetett a merénylő: Miért hallgat mélységesen a támadásról az életben maradt áldozat? Az olvasó izgalmát a páratlanul leleményes szerző egyre csak fokozza, míg végre az ifjú és rendkívüli ügyes rendőrriporter meg nem oldja a rejtélyek rejtélyét..."

Ez az a könyv, amit legelőször véletlenül olvastam el, egy Mauric Leblanc könyv helyett (gondolom sokan ismerik Arsene Lupin-t is) - bizonyára úgy voltam vele, hogy csak francia író legyen:)

A könyv első azok közül, amelyek Joseph Rouletabille, a szemfüles fiatal riporter életét mutatják be. Sajnos a többit nem olvastam, de előbb-utóbb, ha az eredeti nyelven is, de meg fogom őket szerezni, mert hihetetlenül jók. (Mellesleg Leroux írta az Operaház fantomját is...)

A történet a krimik egyik örökzöld rejtélyét boncolgatja: gyilkosság (illetve csak kísérlet, ugyanis nincs halott) egy belülről tökéletesen elzárt helyen.

A megfejtésben részt vesz Franciaország legnevesebb nyomozója Frederic Larsan és a fent említett újságíró, Joseph Rouletabille is. Érdekes módon az első perctől ez utóbbi megoldásában hittem, talán a nyomozó itt-ott eltúlzott önteltsége miatt, mintha az író szándékosan terelgetett volna a jó megoldás felé.

Ennek ellenére a vége felé jöttem csak rá, hogy milyen módon is bonyolította meg az író a történetet. Nem is lehet csodálni, hiszen jó pár megdöbbentő esemény zajlik szinte a szemünk előtt (másodpercek alatt eltűnő gyilkos, és mindenféle félrevezető jelek), amelyek tényleg teljesen megzavarják az embert.

Természetesen itt sem marad megoldatlanul az eset, ráadásul olyan egyszerűen, hogy döbbenten kaphatunk a fejünkhöz: hogyhogy erre nem jöttünk rá már az első oldalakon?

No comments: