2008/08/28

Könyvek Franciaországból

A francia útibeszámolómmal még mindig nem haladok, de úgy látom ide mostmár alkotni valamit. Nem mondom, hogy nagyot, vagy különösen érdekeset, de mégiscsak: valamit.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy, ha nem is olyan jól, mint szeretném, de beszélek franciául. Sőt olvasok is franciául.

Ez utóbbit, néha úgy gondolom, talán még jobban is. Talán annak köszönhető, hogy nagyon korán megtanultam olvasni, és azóta is csak olvasok, olvasok, szinte megállás nélkül, de legalábbis csak olyan rövid pihenőkkel, amit szinte észre sem lehet venni. És ez utóbbiakat is csak a körülmények kényszerítik olykor rám.

A körülmények persze most is olyanok, nem ok nélküli a hallgatásom minden fórumon. A nyaralás után új munkahely és új albérlet okozta zűrzavarok akadályoznak nagyjából mindenben (ez az az időszak, amikor mindenre azt mondom, hogy "majd holnap").

Így aztán a Franciaországból hozott könyveimet is éppen csak megnézegettem (főleg még az út során), de olvasásukba nem fogtam bele. De most már lassan rendeződik a helyzet, és újra belelendülök én is:)

Az első könyvet ezen az úton a breton Vannes városkában vettem. A St Pierre-ről elnevezett katedrális előtti tenyérnyi téren már szerencsére kipakoltak a bolhapiac árusai, mire odaértünk, így a katedrálisba csak éppen bekukkantottam, majd a többieket magukra hagyva inkább böngészni kezdtem a kínálatot.

Számomra legviccesebb három, alig használt, főpapi öltözék volt, ami egy régi kocsi orrán kiterítve várta vevőit. Most a képeket átnézve, az egyiken (a digitális fotózásnak és a nagy felbontásnak köszönhetően), megpillantottam az ominózus ruhadarabokat. Íme:)

Ahelyett, hogy itt vagy valamelyik antik tárgyakat kínáló standnál töltöttem volna az időt, inkább a piac másik sarka felé vettem az irányt, ahol nem csak könyv, hanem kifejezetten lemez, képeslap és képregény árusok is kipakoltak.

Persze vehettem volna sok mindent, egyik-másik holmi igazán megérte volna az árát. Én viszont csak egyetlen dolgot szerettem volna, egyrészt spórolásból, másrészt, mert azért itthon is lehet francia antikvár könyvet találni, így egyszerűen csak akartam valami igazán kézzelfogható emléket erről a kedves kis piacról.

Így végül is emellett az Agatha Christie mellett döntöttem, aminek számomra érdekessége, hogy még soha nem olvastam, csak a belőle készült filmet láttam. Éppen itt az ideje, hogy krimi-ismereteimet ily módon is bővítsem.

Amúgy a könyv nagyon jó állapotban van, a szokásos, régi könyv illaton kívül semmi nem utal arra, hogy nem újonnan vettem.

Ugyanebben a megyében, Morbihanban, jutottam hozzá a következő könyvhöz is. Egy középkori városkában, JOsselinben, volt egy szűk órácskánk, amit a többiek főként crepe-ezéssel töltöttek, mi viszont bevetettük magunkat a hirtelen megpillantott angol!! nyelvű könyvesboltba.

Azt kell mondjam a könyvesbolt kínálata annyira hibátlan volt, hogy még angolokat magyarra okító könyvet is láttam, de ezen kívül minden műfajból nagyon széles választék várja a betérőket. A kis ékszerdobozszerű városkát elnézve nem is gondoltam volna, hogy efféle kincsesbányára bukkanhatunk.

A könyv, amit vettem, leginkább annak eredménye, hogy bizony Stephen Kingtől szinte mindent olvastam már, azonban addig csak egyetlen egy könyve volt meg nekem, a többit mind könyvtárból vettem ki annak idején.

Így aztán rövid fontolgatás után büszke birtokosa lettem egy kemény kötésű, papírborítású, szép vastag, könyvnek, ami magyarul a Hasznos holmik címmel jelent meg.

A történethez még hozzátartozik, hogy a könyvet nem is akárhogyan kaptam meg, vastag papírból készült, krémszínű papírzacskóba csomagolta az eladó, mellé téve a könyvesbolt elérhetőségeit is tartalmazó könyvjelzőt.

Könyves portyám harmadik állomása már a körutunk visszakanyarodó részén, Párizsban történt. A Boul'Mich-en, azaz a sokszor emlegetett Boulevard St. Michelen már hosszú évek óta van pár antikvárium, amelyek leginkább amiatt ismertek, mivel kínálatuk egy részét a bolt előtt, összecsukható asztalokon fillérekért árusítják.

Valamiért már több úton is előfordult, hogy megálltam ezeknél, de olcsóságuk ellenére nem vettem semmit. Talán, mert akkor még diék voltam, és ennyi pénzt is sajnáltam, vagy egyszerűen csak nem gondoltam a Franciaország-mentes évekre, amikor még hálás lennék magamnak pár könyvért? A csuda tudja.

Most viszont, bár túl sok időnk nem volt (éppen a belső városrész legismertebb templomait igyekeztünk felkeresni, párizsi tartózkodásunk néhány szabadidős órájában), azért egy negyedóra alatt találtam magamnak néhány apróságot, kivételesen semmi krimit.

Az egyik egy Roahl Dahl könyv, amit nem olvastam még sajnos, talán mert az ő könyveit mindig ellopkodták a könyvtárból annak idején, a másik pedig egy klasszikus, Vernétől, kicsit megkopott állapotban, de belül hibátlanul.

Ezen felül, gondoltam már a következő generációra is. Akár, ha még én tanítanék még valaha franciát, akár, ha egyszer lesznek ezt a nyelvet tanuló gyerekek a családban, hasznosak lehetnke a Gallimard ismeretterjesztő kis könyvecskéi. Természetesen sok kis képpel, és szép nagy betűkkel. Az igazat megvallva, még én is szívesen lapozgatom őket, mivel érdekesek, és sokszor találok bennük új szavakat.

Az utolsó könyvről ezúttal kénytelen vagyok bemásolni egy netről mentett képet, mivel egyszerűen nem bírtam lefényképezni, állandóan becsillant, pedig nem is fényes a felülete. (Na, jó, mindig csak este értem rá fényképezni, nappal talán lett volna esélyem:)

Szóval elég vicces helyen akadtunk össze, egy műszaki boltban. Ugyanis, már hazafelé, betértünk egy szép nagy bevásárló központba, ahol némi ennivaló vásárlása után úgy döntöttünk, hogy betérünk, és megnézzük hogy állnak a francia árak a magyarokhoz képest. Rövid téblábolás után rábukkantam egy könyves polcra, ahol érdekes módon csak gasztronómiai könyvek pihentek.

Csak néztem, néztem, mire végül engedélyt kaptam egy kis pénzköltésre még így a végén. Így aztán kiválasztottam egyet, ami olyan témáról szól, ami egyikünktől sem esik távol, és remélhetőleg még a recepteken se kell gyökeresen módosítanom: a csokiról. Remélhetőleg sok finomságot fogok még a másik blogon bemutatni belőle.

No comments: